Ki vagyok én?

Rímem nincs jó, csak rímegek.
Ötletem sincs jó, csak ötölök,
Hatolok; nagy dolog.
Nincs tehetségem, csupán azt
Tehetem, mi nem árt se másnak,
Se nekem.
Gondolatom sincs, mindig csak
Gondolok.
Álmom sincs, de mégis álmodom.
Sok a szabad időm, de még
Sohase szabadultam,
Tiszta a múltam,
Mint az új ruha.
Hallásom nincs, ennek ellenére
Hallgatok, -- minden szó önmagának
Ellenérve, itt ülök, kezemben
Tollal tetten érve.
Az asztalom a támaszom,
Sok rajt a lom, innen
Magasztalom az életet,
A tartalom sajnos rövidre
Méretett, mondják,
De hasztalan,
Hisz talán másképp is lehet még,
Várom a jó-szerencsét,
Az ószeresnét lomha testtel,
Ronggyal bélelt szerelemmel, --
Szenesember módra rádobnám
Egy széncsomóra –
Az útra visszatérek, motyogok,
Akár egy hibbant lélek, sajna
Le is írom, sokszor visszaszívom
Szavam, -- te jó Isten!
Még mindig ma van?

1972





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.