Mirelit


Most még nem én vagyok. Konzerváltam, - amíg kellek-,
mirelit magamat. Kacsintó ház gyomrában barlang van.
A dolgokat összekötő indákon utazom, mint Tarzan.
Nem csak kávé a boldogság, nemcsak szeretet az éhég.
Feltalálta a kereket. A pusztulás a vétség.

Befagyott gázlóba kristályosítottam magamat.
Falengedésre sújtóléghangon motyog a sikoltós tél.
Kanári táncol testben, fürdik a test, rian.
Könyvet nyit a vezérhím, utat tör, ha megriad.
Fotonsperma zöld növényben oxigént szül.

Ha felengedek egyszer, mikor kiosztják a lézer kardokat,
visszakapom a szárnyaim. Úgy hiányoztak!
Zaklatottan ás a zaklatás, megtagadott ént exhumál,
ha ki bírja ásni, legyen az övé, de ha nem,
úgyis rátemeti magát. Megváltják a sírhelyét.Vagy nem.

  






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-30 20:52:25
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-30 20:52:25