Gyáva vagyok
Gyáva vagyok, ezt nem tagadhatom,
korlátoz egy magát féltő hatalom,
nem merek lépni, mikor futni kell
a tolvaj után, ha pénzzel elszelel,
a mi pénzünkkel, amit ellopott
attól a néptől, mely majd’ rászavazott
becsapottan, mert ígéreteket
örökké hallani s elhinni szeret.
Mert mindig legyőzött marad a nép,
vigyázba feszül, ha vesztes gyászzenét
hall, csak siratni tud, mert elveszett
dús földjét siratja sírhalmok felett.
A magyar virtus: szemben a világ,
árvának lenni, mint egy törött faág,
mely csüng alá, és cibálja a szél…
Vesztesek helyett a hatalom beszél;
mondja, darálja hazugságait,
nem tűr el semmilyen véleményt ma itt,
a magyar „fülke forradalmat” űz,
kábult és „nemzeti hitvallást” betűz,
ordas eszméknek ad ma igazat,
fejlődik, mérgező mag a hó alatt,
tűri, hogy belőle gúnyt űzzenek,
a múltat s jövendőt nem bűnhődte meg!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-10-24 08:01:12
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-24 08:01:12
