a magányosok (Munch után szabadon)
a megszokások hoztak minket ide és
nem az a csók ami érvényét veszti
ha sarkig nyitjuk arcunkat a horizont-
nak messze viszi a tekintetet tőlünk
háttal állsz én mögötted szólnék de mit?
vagy hogy? mittudomén mittudodte persze
ismerem még ezt a ruhát de a fésű már
nem ugyanaz és az ív sem ami a hajadban
most eltakarja rég felejtett érintésemet
ez a fekete szél most az úr mindenekfelett
kedvére hoz-visz-cserél bármit és nem tudom
mi lesz ha ezt a legutolsó esélyt is elbukom
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-10-16 18:53:21
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-16 18:53:21
