A Rúna Rovásból van

Elhagytál, és én elhagytam veled a Rúnák földjét.
Összeállt bennem egy kép. Azt hiszem, tudom, miért van mért,
de nem mondom el. Hiszen a válasz éve jön, majd ő felel.
Áldott kor ez. Mert kell a válasz.
Roskadásig rakott temetők is feltámadásra várnak.

Mi boldogság lépked csókos szájjal tőlem oly messze el,
keresni azt, aki neki megfelel, a lehető legtökéletesebbet?
Az elértéktelenedés ugyan csiszolja a gyémántot,
de jöhet hozzátok ezer követ , te akkor se mozdítsd meg
magadban a Kába-követ.

Hogy beszéljek a szegénységről, gazdagságról egyszerre?
Nem vagyok én utca, ahol lépkedek Nap Úr fiaként,
az összes Szentírás elfogadójaként. Bizonytalan napszekér,
tulipános láda vagyok én. Emlékszem a frigyládára,
az összes anyám imádságos dalára.

  






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-10 07:54:51
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-10 07:54:51