Jelmeztelen


Zsákutcára húzott fejű másnaposság.
Mégis rengeteg a széplány. Csordákba tömörülnek,
lemenjenek a folyóhoz inni,
és ha egy lemarad, vagy túl, bemegy a folyóba,
kiéhezett ragadozók várják
pornófilm megvalósítási álmaikkal.

Mert most kimondom neked, szeretlek,
de előre szólok, ha jobb kínál esélyeket,
eldoblak, mint lyukas műanyag szatyrot,
tedd te is ezt velem, ha úgyis ezt teszed.
Ne legyen félbetört, márvány, dór oszlop az élet.
Ezért ezt meg kell értsed, nem szabad másban
minden boldogságot vélned,
pedig én tudom, csak arra vágysz.
Egy költőnek mindenről tudnia kell.

Én is elbújtam volna vidám kis műhelyemben
fütyörészve farigcsálni, de az ipar
megtanított engem is csendben sorban állni.
Én Pestre menet szeretnék meghalni egyszer,
úton oda, hatalmas nagy tervekkel.
Ülj le mellém idő, játszd el újra nekem
azt a nótát, amikor még szép volt az életem.

  





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-10 07:25:41
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-10 07:25:41