Porszemként...
Összekuszált szálain indulsz,
felfejted titkait a létnek.
A nem-léthez vissza is így jutsz,
mikor az utak véget-érnek.
Felépíted, mit szellem adhat
örökül-és a test bevégez-
feletted álló hatalmaknak
és mégis minden semmivé lesz.
A sír is befogad majd végül,
vagy kivet, nem tehetsz ellene.
A porszem a földdel kibékül
akkor is, hogy gazdaggá tegye.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-09-23 11:11:41
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-23 19:14:53
