Érckirálynő

titkot fon köréd
az álmodó erdő
titkába merülsz
mint lázas homály

lángvörös csended
barlangba rejted
s megcsendülsz újra
te fém ízű báj

érchúrként pendül
benned az éjjel
magadba zártad
a nyár éjszakát

őrzöd azt mélyen
egy végtelen kéjben
zsoltárként búgod
egy vulkán dalát

ércszínű hangra
öntök hűs jeget
messziről jövök
hol távol a Nap

jéghideg álmom
onnan kiáltom
s zuhanok hozzád
hol nincs soha fagy

a szívedbe bújok
tán örökre el
s álomba ringat
e gyönyörű jel





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-22 00:09:08
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-22 00:09:58