Délután az asztalomnál
Délután az asztalomnál
Láz. Belülről kifelé emésztő, olthatatlan.
Zongoraszó. Lassú, simogató.
Hamvadó fény az utcán, halódó fény az ablakokban.
Kint hideg, fagyasztó, tüzes, arcpirító.
Fehér lepel a házakon.
Gondolatok reccsenő jégzajlása agyam mélyén.
Nyugodtan tör felszínre az érzelem szülte inger.
Barna asztal, kávé illattal terhes levegő.
Mélyet lélegzem, s csak szántom a fehér, szűz lapot. Holmi gazda módjára.
Láz. Belülről kifelé emésztő, olthatatlan.
Érzem, hogy elemészt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-09-13 22:31:13
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-13 22:31:13
