Kereszthegy
Megmászom a mogyoródi Somlyó dombot
Komótosan lépkedve és meg-meg állva
Gépkocsimban hagyva minden lenti gondot
Egyedül az éggel, s tájjal kommunikálva
A táj megnyílik lassan, nyújtaná kezét
Hogy megmutassa vörös napsugarakban
Az ember-milliók okozta sok sebét
Bízva mégis az eljövő igazakban
Egy fakereszt a dombtetőn földbeszúrva
Őrzi titkát, jelezve, hogy ide álljál
Gondold végig, mit vinnél a hosszú útra
Ha hirtelen e dombról a mennybe szállnál
Belülre figyelve kívánjál valamit
Magadnak, családnak, nemzetnek, s világnak
Ha akarod, ha küzdesz érte, megadatik
A fentiek terád gondosan vigyáznak
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
