Suttogás
Suttogás
Halódó, koppanó szavak gyűlnek tócsába alant, s lent. Szellemek, gondolatok, hangosan gyűlnek fent. Ők mindig csak fent.
S én? Én köztük, bennük, alattuk, s felettük. Mindig velük. S ők, mindig velem.
Porba fúlt ősök halhatatlan szelleme kísér, és terelget. Purgatóriumukat elhagyva szálltak alá, s fölé. Gondolatokat suttognak a sóhajtó szélben, a fák ágai közt megbúvó sötétben, s ott vannak a holdfénynél táncoló tündérek szemében!
Körül vesznek, itt vannak.
Mindig itt vannak.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-08-25 14:32:39
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-25 14:32:39
