Vallomás az én Pestemnek
Vallomás az én Pestemnek
Hiányoztál te csalfa dög!
Hiányzott az aszfalttól terhes illatod
Ölelésed, hangod
Hiányzott a macskaköveken visszhangzó kacagásod
Ölelő karodban a napi elmúlás.
Hiányoztál te csalfa dög!
Még nem voltam nálad
Te Buda ölén rejtezve kelletted buja bájad
S ledéren jártad az utcákat és tereket
Mert már emlékedbe temettél engemet.
Hiányoztál te csalfa dög!
Régen tapostam utcáid, mulattam a kocsmáidban
S régen álltam csendben ablakod előtt
Áh! Mily távolba veszik a kép,
Mikor lábad meríted kacéran csobbanva a Duna hűs vizébe.
Szakadt az emlék.
Hiányoztál te csalfa dög!
Mikor az arcodba nézek, érzem, hogy elvesztem menthetetlen
S mert másé vagy, de nekem füstösen is kedves
Darabot szakítok piszoktól lepett ruhádból
Csak emlékül, kedves.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-08-14 00:01:48
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-14 00:01:48
