Dobogókõ
Fájdalom, bánat nõ a földbõl
Sötét törzsek, kígyózó ágak
Az ember szinte visszahõköl
Attól, mit e szent hegyen láthat
Emberi sorsfák, téli erdõ
Gallyaik a jégtõl letörve
Nem ér fel ide lenti fertõ
Tisztán állnak, de meggyötörve
A fákról szállnak fel a lelkek
A szélcsendben nesztelenül
Az ágak a mennybe vezetnek
A földi lét itt átszellemül
P.S. van fényképes változata is!!!
http://fbartha.tvn.hu/index.html vagy
http://fbartha.fw.hu/index.html
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
