Pillanatnyi halál
Pillanatnyi halál
Néha csak úgy eldőlnék. Behunyt szemmel, kába fejjel, zsibbadt végtagokkal meghalnék. Na persze nem végleg, hanem úgy egy-két órára. Nem többre. Sokkal könnyebb lenne. Bármiféle probléma, vagy fáradtság estén csak úgy végig vágódnék (teljesen mindegy, hogy homok, aszfalt, vagy beton borítja a talajt). Nem törődnék semmivel. Persze, ilyenkor mindenki tudná, hogy nem zavarhat, hiszen meghaltam.
Majd miután testem, lelkem úgy ítéli meg, felébrednék. Nem kéne harsona, sem pedig más hangszer. Nem kéne biztató szó. Semmi. Csak spontán felkelnék, és folytatnám ott, ahol abbahagytam.
Esetleg lehetne ez a munkám. Tanítanám másoknak, hogy kell baj, vagy bármi zavaró tényező esetén elhalálozni és feltámadni. Elég lenne csak arra gondolni, hogy úgy eldőlnék…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Faluról, városról, emberekről (Budapest, 2009)
Kiadó: Aposztróf
Feltöltés ideje: 2011-08-12 22:12:01
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-12 22:12:01
