Táj, vécéülőkével


Féltelek, óvlak. Törülköző
bolyhai mögé bújtatlak.
Bölcső simaságba, mint
az anyai has. Légy puha árva.
Hasadban vagyok alvó
dobbanás. Emlékeim lopott
pillanatok a mosdókagyló felett.
Túl közel magamhoz. Az archoz,
mi sosem ismerős. Messze
tőlem, ugyanaz. A vécépapír
sarkába szorított könnyek. Mit
sokan vizeletnek hittek. Félúton
megtorpan a cipzár. Hol van az
ahol? Hol nem volt, azt már
tudom rég. Határozatlan, ha
valahollal kezdem a mesét?
A nincsből egyenes az út.
Az eldobott fogkefémre gondolok.
Lehúztam. A vécén innen és túl
érte imádkozok. Lehetetlen pótolni.
Eltűnt vele a fogazatom. Egy ideje
nem fürödtem. Sokat vagyok magammal,
mint az öntisztítók. Cseppenként majd a
vízhez szokok.

(Kereslek a törülköző bolyhai közt,
de már nem vagy ott.
Elszivárgott az illatod is.
Eltűntél halkan, meg ne
lássalak.)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-04 10:32:01
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-04 10:32:01