A jelen és a jövő

Mi az idő? Kezdődött s vége lesz,
mint nekem, akiben szubjektiválódik?
Az én időm-e, amit én mérek,
s ami engem mér, mióta vagyok?
Keresztbe fordul bennem az idő,
irányt téveszt vagy elakad,
eltorlaszolja a lövedékek útját,
szétveti a puskacsövet,
felrobban vele a pillanat is,
méretéhez mérve nagyot durran.
Idő nélkül nincs történelem,
mert megakadályozza, hogy a dolgok
mind egyszerre történjenek.
Ha a jelen megpróbál törvényt ülni
a múlt fölött, elveszítheti a jövőt.
Az időt legtöbbször időzavarként
éljük meg, ez rendezi életünket.
A zene értékeléséhez
szükséges mértékben istennek is
érzékelnie kell az időt.
Nem hiszem, hogy az idő
dilemmáit el lehet érvekkel dönteni.
A halállal nem változik meg a világ;
vége lesz a világnak.
Az, hogy a világban nem létezik
anyagon kívüli értelem, veszélyes gondolat,
mert könnyen lehet, hogy igaz.
Isten feltámaszt minket az utolsó napon.
Akkor már minek?
Bizonyára bámulatosan nagy a memóriám;
néha egy hétbe is beletelik,
míg megtalálok benne valamit.
A zene értékeléséhez szükséges
mértékben istennek is értékelnie kell az időt.
Nincs művészet kényszerek nélkül.
Az idő az abszolút kényszer.
A művészetet csak azokkal a törvényekkel
lehet pontosan definiálni,
amelyeket követnie kell.
A lángész nem oltalmaz meg
a lángész kilengéseitől.
A történelem legfőbb tanulsága az,
hogy az emberek szinte semmit
sem tanulnak a történelemből.
A jövőnk eléggé hasonlít a jelenre,
csak hosszabb.
Ha kitör a háború, akkor
az első áldozat rendszerint az igazság.
Különbséget tenni múlt, jelen
és a jövő között -, illúzió,
ám makacsul tartja magát.
A jövő mindaddig nem létezik,
míg jelenné nem válik.
Az ördög legnagyobb sikere,
amit a történelemben eddig elért az,
hogy elhitette az emberekkel: nem létezik.
Akik megfeledkeznek a múltról,
arra ítéltetnek, hogy újra átéljék.
Fölösleges ismertetni a jövőt,
ha úgy se háríthatjuk el.
Amit nem fogadtam el a pillanattól,
az öröklét sem adja vissza már.
Az ember gyakran azzal veszíti el
a legtöbb idejét, hogy időt akar nyerni.
Minden végzet valahol kezdetét veszi.
Ma már a jövő sem olyan, mint régen.
Mert a halál is csak az élet
feladatainak egyike; elég tehát,
ha vele kapcsolatban is
megteszed, amit a pillanat kíván.
Amit másnapra hagyunk,
félig már elveszett.
Holnap lesz életed hátra lévő
részének első napja.
Az ember élete ha ér valamit,
folytonos allegória.
Az élet halálos betegség,
mely szexuális úton terjed.
Nem tudok és nem is akarok
saját magamhoz visszatérni.
Milyen szerencsétlen az emberi
természet: alig, hogy elménk éretté válik,
testünk gyengülni kezd.
Az idő mozdulatlan. Csak te
fékezel vagy gyorsítasz.
Mindent itt kell hagyni. Megoldás
nincs, befejezés nincs.
Most rólam ítélkeznek.
Szemem a jövő helyett a múltba néz.
Határidőt adok magamnak.
Mi lesz a nehezen kialakított renddel önmagam körül?
Hazugság nem segít. Igazság
nem támaszt fel. Ha nincs halhatatlanság,
minek a célok, minek az erény?
Hogyan fogok megoldani valami nagy kérdést,
amikor egyetlenegy kérdés maradt, saját magam?
Bevégzetlen ember vagyok.
Lehettem volna…
Amit nem kaphatunk meg,
azt örökké szeretjük.
Amit az ember nem tesz meg,
arra az isten sem kapható.
A tarthatatlan helyzeteknek meg van
az a hátrányuk, hogy
hogy néhány száz évig tarthatóak.
A tegnapokkal fogy az élet,
s a holnapokkal egyre nő.
Fogy a jövő.
Nagyon szomorú az a kor,
ahol bátornak lenni dicsőség.
A pillanat nem vár.
Az örökkévalóság nagyon hosszú,
különösen a vége felé…
Miért van az istennek szüksége rá,
hogy folyton dicsérjék?
A jövőbe vezető út kiút a múltból.
A leghosszabb élet is rövid.
Minden dolog nehezebb volt,
mielőtt egyszerű lett.
A végső bajban mindent merni kell.
Akit az isten szeret, fiatalon hal meg.
Az élet hamis helyzetek töretlen folyamata.
A tevékeny ember számára egy nap se hosszú.
A végzet nem annyira váratlan,
mint elkerülhetetlen.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-07-26 12:51:04
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-26 12:55:09