Itthon vagyok..

Vastag, öreg házak ölelése,
a hőségtől puhult
aszfaltjárdák fölött,
nekem az otthon.
Az Andrássy út fái
betonba szorítva
a természet maga.
Itt lettem ember,
a forgatag lüktető részem,
villamos zaja nélküli
süket csönd, nem kell.
A hűvös kapualjak
ismerős dohszaga
orromba hatol,
a múlt elém perdül.
Százéves, stukkóval díszített
bérház mellett,
poros játszótér.
Nehéz, pirosra festett
vashinták alatt gödör,
melyet annyi gyerekláb
mélyített az idők kezdete óta.
A Nyugatinál könyvet áruló
férfi, magát reklámozza,
csak olvass, fel sem pillantva.
Kis eldugott közért,
a környékről mindenki
odajár, hiába ócska.
Az eladó régi ismerős,
szemben lakik, évtizedek óta.
A lánya Amerikában él.
A házak körfolyosóin, kis
hokedlin öreg nénik ülnek.
A megszokott kép részei.
Megfigyelnek mindent,
s közben tovatűnt életükről
mesélnek.
Az utcai kockakövek közt,
ecetfák nőnek az égig.
Itthon vagyok. Igen, itthon.










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-07-16 18:19:22
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-16 18:19:22