Képzelet
Sötét éjjel az álom elkerül.
Emlék,
mely lebegve felmerül.
Elmém,
s szívem abroncsba szorítja
félelmem.
Belül remény
szikrája sincs.
Egy hang monoton ismétli
az életem,
hiábavaló és dicstelen
omladó piramis.
Szeszélyes formájú vörös szikla
a képzelet,
furcsa álmaim gondolat-kavicsok
poros úton,
ártó lények benépesítenek,
rémálom-szőtt állóképeket.
Köröttük napot vérző
nárciszok,
az álomköd borított
hegycsúcson.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-07-14 10:17:19
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-14 10:17:19
