Nagyböjt

egy falat éhség, egy korty szomjúság:
befejezi a mai vacsorát.
végigdől a földön, s a Nap véreres
szemébe réved. egy régi pózt keres.

mint mindig, kivár. szent várakozás.
minden kísértés nem múló áldás.
milyen messze még, messze van az a nap!
csoda és hanyatlás minden pillanat.

mert soká jő még a negyvenedik.
addig örök póz, addig széttöri
és összeférceli százszor e helyet
a talpas halál. kövek kenyér helyett

és ő itt marad. addig pusztában,
utcákon alszik. az az álma,
ugyanazt látja nappal és éjszaka.
a sötétség itt a fényesség maga.

s fénytelen Nap kel véreres szemmel,
felzúgnak buszok s majd ő is fölkel,
borostás arcán kövek nyomát látni még.
mocskosan ébred, tisztábban akárkinél.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.