Alkalomra
A félig megnyugodva füstölő
lombikot a laboráns félretolta
fura mosollyal. Tudta, mi a dolga,
s mi kell ahhoz, hogy a kitűnő
tárgy megszülessen. Idők, még tovább,
számára és e fortyogó üvegnek
pár ezredév; agyába égitestek
s tudatába a tenger legalább.
Elengedte a hőn várt borzadályt
még éjszaka. S régi alakba zárva
ez az istenhez visszavándorolt;
de ő, akár egy korhely, kornyikált
titkos fiókjára dőlve, s kívánta
aranyrögét, mit birtokolt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-06-27 22:18:42
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-27 22:18:42
