Éjszakai vihar

Száj a szájjal éj az éjjel
Összeér most némán
Gondolkodunk életünkről
Éjszakánként mélán.

Dörgő ég és kéklő hegyek
Nádak tavak kicsi erek
Folydogálnak sötét úton
Elderengve régi múlton.

Megpihen a vándor útján
Gondolkozva régi búján.
Álom száll a csecsemőre
S minden áldott háztetőre.

Fehérlik most fenn a hold
És világít a lámpa
Fényét adva hontalannak
S annak ki most árva.

Rég eltűnt csak
halványkék a napnak koronája
Kéklő eget felhő helyén
Csillag fénye váltja.

Reszketni kezd fák gyökere
Vihar lesz az éjjel.
Isten szava sújt a földre
Délkeleti széllel.

Fedezékbe vonulnak
Állatok és emberek
Ajtók zárva kísértenek
Éji gonosz szellemek.

Villámoknak fehér fénye
Cikázik az égen
halott lelkek hangorkánja
süvít téli szélben.

Felriad a csecsemő
És felébred a vándor
Új helyet keres az árva
tetőt kutat távol.




Elvonulnak mind az őzek
Mind az erdő világa
Keresve a rejtekhelyet
Mindannyian hiába.

Aztán elvonul a dühös
förgetegnek árja
Elhallgat a szelek szava
S vándorol új tájra.

Vele tűnik el a napnak
Utolsó kis sugara
Elhallgat az erdő minden
Csiripelő madara.

Újra csend és nyugalom
Száll az esti világra
Háztetőre tölfgyfára és
Minden egyes virágra.

Csend lappang a házakban
Az esőverte kertekben
Nyugalom lesz úrrá megint
régi ódon berkekben.

Nem sír már a csecsemő sem
Elringatta anyja
Nem zavarja semmi álmát
igen nyugodt fajta.

Ébren csak a hold figyel.
Álom útján kísér
Világít a völgyekre
Szép éjszakát ígér.

S míg száj a szájjal éj az éjjel
Összeér most némán
Mi gondolkodunk életünkről
Virrasztva és némán.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-06-21 19:26:20
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-21 19:26:20