Szilánkosra szét robbant vér

Talán a napfényre kötött csomó
Talán a szilánkosra szétrobbant vér.
Ahol magamra hagytál, és nem szakadt le az ég.
Nekem soha többé nem lessz senkim
Magamat verem csak majd falhoz
Ha hiányzik az érintés
Igen amire vágyom abból épűlök fel
Azért döltem össze mert nincs ami kell
Utáljatok köpjetek le
Bánfi Ferenc megsemmisült
Ugyis kidől itt minden fa
Legyözött az Isten
Perverz világot teremtett
Nem több a boldogság mint ami kell
Aki töbre vágyik saját boldogságát
Cseréli el, ilyen felfújt műanyag tárgyakra.
Hiába ragyogott neked két szép szemem
Semmim sem volt, úgy vesztettem el mindenem.










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-06-20 21:36:18
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-20 21:36:18