(tompítva)

hőség van, mint egy kőfejtőben.
a bőr nyirkos, a gondolat
aszalt szilva lesz a fejben.
a tüdő nehéz levegőt fújtat.

a mozdulat határos a kimerüléssel,
a szív küszködve dobban.
minden anyag szénként ég el.
párolog a fény. csendben, lassan.

fülledt értelmek kavarognak.
ami felfogható, ráolvad az arcra.
fülemben indiánok dobolnak,
leheletként gőzölög az éjszaka.  






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-06-05 21:54:52
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-05 21:54:52