Karrier
Az éjszakai álmot elfelejtem,
jelentősége úgysincs semmi se,
a titkaim könyvlapok közé rejtem,
annyit érhetnek, mint a nagymise.
Szeretek szép dalokat dudorászni,
szeretnék minden bajt felejteni,
nem merek soha magas fára mászni,
kérdéseit az élet felteszi.
A válaszom őszinte és banális,
nincs benne semmi rafinéria,
kerek vagy legfeljebb kissé ovális,
vagy egyenes, akár a lénia.
Becsaphat mind, aki épp erre vágyik,
aki nyugalmas perceket ígér,
mert egyik ember annyi, mint a másik,
mint én magam, mindegyik annyit ér.
Barát vagy ellenség kevés vagy sok van,
az is lehet, momentán épp elég.
Én lapátkával játszom a homokban,
s nem szórom tele Pistike szemét.
A játszótéren így zajlik az élet,
együtt vagyunk egymásnak, emberek!
Homok-szitát homokvárra cserélek,
hogy várkapitány eztán én legyek!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-06-05 08:01:56
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-05 08:01:56
