paletta
(1)
festéket öntenék a levegőbe,
érdekel, hogy veszik el
a szín anyaga, mint maga
a cseppekből álló gondolat.
(2)
terüljön szét a fehér minden
fakó árnyalata, fáradt
mélységeket betöltve uralja,
amit csinálunk. ziháljunk.
(3)
a barna lampériára ömlő
bomlasztott érzelmeket keresem.
a lebukott fejű lámpa fénye
bőven elég, hogy vizsgálódjak.
(2)
néha szétfröcskölném a feke-
tét, az örök kétséget sötétség-
gel támasztanám meg, mint
korlát a tanácstalan embert.
(1)
találnék már valami színt
a szobában, első és utolsó formát,
kontúrt. keringjen úgy, mint
hajnali pára a tó felett.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-06-01 08:00:32
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-01 08:00:32
