Szigeti György
Elkezdődik a végzet
Emlékezz mindig arra,
ki tanított a dalra,
ki javítgatott akkor,
amikor nem magadtól
tolult a szádra ének,
magába zárt a lélek,
mint fösvény csukta kincsét,
bekerített a nemlét,
és voltál öntudatlan
ezer-és egy alakban,
ezerszer átkozottan,
magányoddal magadban,
hitted, amit már régen
elvetsz, ám az se szégyen,
hogy járt úton se könnyebb
járni, ha hull a könnyed,
ha nem vagy jó magadhoz,
haragra haragot hoz,
mást sosem szerethetsz,
a távolság se kedvez
a szűnő szerelemnek,
placébó, nagybetegnek…
Éretté vált az elme,
a test gyengül, letelve
ez a rövidke élet;
elkezdődik a végzet.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-05-26 06:49:35
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-26 08:12:30
|
|
|
