(nyugalom)

(siklórepülőn utazó embermadár
vagy. vászon szárnyaidat nem mozgatod.

innen bármikor lenézhetsz
a környezet fájdalmára.
rettegő vonulatokat kereshetsz.
az opálszínű idő omlását
vágyod, gondolatod
a táj reszketésébe fúrod.

mederben kúsznak el
körülötted önmagukból eredő
hő- és légáramok. végérvényesen
szolgáljátok egymást.

feljebb vagy te most
mindennél. szárnyalásod
a fény békéjét hagyja
az égre rajzolva.

árnyékod sziklasíkon ragyog.)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-24 00:25:53
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-24 00:25:53