Trebitsch-tűnődések 3. Elhahagynak minket végül a holtak
Végül elhagynak minket a holtak,
már nem vigasztalnak,
nem jönnek az éj Himalája-pontján
bazalt-tekintettel.
nem bújnak szélvészkabátba,
jajfehér arcuk zászlóival nem
integetnek.
csak a maszatos csend folyik fülükből.
növő körmüket, hajukat időnként
levágja egy hajléktalan angyal,
ha gondja van rá, bekötözi
lappadó fájdalmainkat.
Egyébként jó elvannak egymás közt a holtak,
idejekorán ránk unnak - élőkre.,
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-05-15 23:45:00
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-15 23:51:25
