Indulatomon térdepelek

Körömpiszok a pillanat
büntetés ez netán jutalom
ködöt öklend a pirkadat
újabb sarokba kuporodom
minden hajnal gyóntatószék
minden éjjel belemondja
s mind az egybekulcsolt tenyerű
mindnek a nappal a gondja
üres poharú, szikkadt kenyerű

Indulatomon térdepelek
ad tagadásból épp fél igazat
lázadásból egy csöpp harmóniát
ki szánt itt s aztán majd ki arat
tépd lábujjamról le a cédulát
torkomba gyűröm jelenem
az időszerűség leve
ígér új hitet, új hagyományt
fekete ingem vitorla
testem nyögi ez óceánt

Ma sem bimbózik a nap
de randevúra hív kalapom
kinn őszt zabálnak a varjak
lázadat múltammá fogadom
visszahulló penge az ajkad
már nem megyek át piroson
gallérom feltűrve várlak menni
leheletedre nyomom homlokom
ne táguljon tovább a semmi
pörgesd ujjadon pulzusom






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-06 19:28:40
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-06 19:28:40