Kapca

Parget, vászon, meg más efféle
ruhaneműből volt szegénye,
lehetett alsószoknya, rékli,
darabja úgy öt-hat tenyérnyi,
gyűrés mentesen szétterelve
a bakancs és a csizma lelke,
tekerték őszben, télidőben,
de csupasz lábra is, erősen,
tudta, hogy tőle annyit várnak,
csavarja puhán át a lábat,
nem is bánta, hogy sorsa volt jobb,
mert imádta a betyársorsot,
emiatt, mintha vággyal égne,
illeszkedett a láb hegyére,
s hogy meleg maradjon a lelke,
a nagy hideget kiterelte,
s ha munka végén sutba dobták
nem bánta, hiszen újba fogták,
és az se szegte sose kedvét,
ha kicsavarták, kitekerték,
így jutott mégis boldog élet,
a legigénytelenebbjének.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: FalufényekFeltöltés ideje: 2011-05-04 14:19:39
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-04 14:19:39