Májusi abszurd
Közel két éve lejár a fejem,
szatyorban hordom, hogy kéznél legyen,
ne folyjon ki a vér, felfordítom
s viszem, mint káposztát a piacon,
alkalmanként a nyakamra teszem
s lám, még mindig illik rám a fejem,
ha esik, esernyőt tartok fölém,
hogy ne híguljon föl bennem a vér,
védem artéria karotiszom,
(úgysem tart már felbiccentő izom)
kitárt érfallal mered az égre,
belém ne hulljon a mások vére,
inkább enyém csurogjon belétek.
Szatyormélyben boldog véredények.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-05-02 23:34:59
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-02 23:34:59
