Májusi abszurd






Közel két éve lejár a fejem,
szatyorban hordom, hogy kéznél legyen,

ne folyjon ki a vér, felfordítom
s viszem, mint káposztát a piacon,

alkalmanként a nyakamra teszem
s lám, még mindig illik rám a fejem,

ha esik, esernyőt tartok fölém,
hogy ne híguljon  föl bennem a vér,

védem  artéria karotiszom,
(úgysem tart már  felbiccentő izom)

kitárt érfallal mered  az égre,
belém ne hulljon a mások vére,

inkább  enyém csurogjon belétek.
Szatyormélyben boldog véredények.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-02 23:34:59
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-02 23:34:59