Kórházi anziksz

Megint a kórház. Innen üdvözöllek,
nem a napfényes Mátra-hegytetőről.
Ablakból látom; a fák itt is zöldek,
zöldülnek, kezdik a tavaszt elölről.

Néma harsogás. Tavaly is így történt,
ömlött a fény a szívemen keresztül.
Megint bezárva. Lelkem meggyötörték.
Nevetnek rajtam, fájdalmam se restül.

Életnek háttal, innen integetnék,
talán egy mosolyt küldenék -, hiába.
Félve készülök. Lepereg a festék.
Árnyék vetül a kórterem falára.

Mindig egyedül, kiszolgáltatottan,
szorongva, mint a halálraítéltek,
nem is tudom, hogy mit kívánnék jobban;
élve maradni talán kisebb vétek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-29 11:19:03
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-29 11:19:03