Szakadt fiók

Valahol ezt már eldöntötték
névtelen, homályló alakok,
a háttérben véres vödör.
Otthagyta valaki.

Vétke csupán a felejtés,
keze is önmagára hárul,
arcára rongy feszül, így
mutat utat.

A látás belülről kifelé tör
apró szikrákkal, mindegy,
akarja vagy nem. Valaki
a hajába túr izzó szemekkel.

Kiszakadt fiókok mélyén
kutat, hogy mások gönceiben
önmaga legyen végre, mert
valahol mindent ledöntöttek.

Mint némán beszélő tanúk,
állnak a csupasz falak, pereg
a mész, csordogál a festék,
szakad a jótékony eső.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-28 09:24:06
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-28 09:24:06