A tiszta szavak hirdetõi
Tiszta szavak követői, lírikusok hirdetői,
Költőinknek féltő óvó ismerői
Hol vagytok most, merre jártok ?
Nyugodalmat vajon találtok ?
Nem feledjük csengő, harsogó szavatok,
Avagy visszafogott, de értő hangotok
Ahogy messze száll, tova légen át,
Hirdetve az ősök gondolatát
Amikor hozzánk szállva megérkezik
Szíveinkhez, lelkeinkhez férkőzik.
Tiszta hittel jöttetek mindig felénk
Akkor is amikor újból vétkezénk,
Mert Isten ellen megpróbáltunk lázadni,
Nem tudtunk már bűntelenül megmaradni.
Elhoztátok a megbocsátás szellemét,
Hoztátok az Úr fiának üzenetét,
Mert a bűnre feloldozás nyerhető,
Változást hoz számunkra a szebb jövő.
Szebb jövőt csak tiszta szívvel nyerhetünk
Akkor ha nem álomképet kergetünk.
Való világ amelyikben létezünk,
Szép szavakkal minden napon érkezünk
Azokhoz kik értik a szavak üzenetét,
Nem feledve embervoltuk esendőségét
Amelyekkel próbálkozik kitérni
Az elől aki ezeket nem kéri,
Mert inkább a tiszta szavak helyett
Hajszolja a földi élvezetet.
Nem kéri mert fölösleges szó halom,
Jöjjön helyette a valós kéj halom.
Tiszta szavak követői, lírikusok hirdetői,
Költőinknek féltő óvó ismerői
Hol vagytok most, merre jártok ?
Nyugodalmat vajon találtok ?
Nem feledjük csengő, harsogó szavatok,
Avagy visszafogott, de értő hangotok
Ahogy messze száll, tova légen át,
Hirdetve az ősök gondolatát
Amikor hozzánk szállva megérkezik
Szíveinkhez, lelkeinkhez férkőzik.
Tiszta múlttal, tiszta jelennel, tiszta jövővel
Szabad csak léteznünk és dacosan emelt fővel
Menni tovább azon a rázós úton,
Nem baj ha nem leszünk ott fent a csúcson,
Mert nem kell erőltetni mindenáron,
Átgázolni árkon - bokron határon
Csak azért hogy diadalmasan győzni tudjunk,
Igaz,becsületes játékot kell játszanunk.
Célba úgy érhetünk mindenkivel,
Aki mivelünk együtt énekel.
Hamisan cseng sok embernek a szava,
Nem tudja hogy ez most nem a lármafa
Amit meg kell szólaltatni gyorsan mindenáron,
Keresztül gázolni becsületen és határon
Azért hogy harsányan kiabálja
Magyarságtudatát csak ő tartja.
Senki másnak hallgass legyen,
Hét határon tengereken.
Ki a magyar ? Aki vallja,
Nem az aki ráragasztja
Magára az önös cimkét,
Büszkén vallva örökségét.
Azt hiszi hogy csak így lehet,
Elfeledve hogy mit tehet
Magáért és magyarságért,
Később meg a bocsánatért
Fohászkodik Istenéhez,
Utólag majd úgy is kérdez
Jól csináltam Uram, kérem,
Bocsánatát kiérdemlem ?
Tiszta szavak követői, lírikusok hirdetői,
Költőinknek féltő, óvó ismerői
Hol vagytok most, merre jártok ?
Nyugodalmat vajon találtok ?
Nem feledjük csengő, harsgó szavatok,
Avagy visszafogott, de értő hangotok
Ahogy messze száll, tova légen át,
Hirdetve az ősök gondolatát
Akik hitték hogy testvér az igaz magyar,
Mindig egy közös ügyet, közös célt akar.
Zirc, 2003. 01. 24.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.