Stermeczky Zsolt Gábor
Vágyállat
Emlékek
csúszdáján
csúszok,
tombolán
csillagot
húzok.
kiscsillag;
angyalnak
látom,
szereztem
kedvező
áron.
ezt is csak
úgy vettem
boltban,
amikor
kisdiák
voltam.
verselni
hiába
kezdtem,
hatásért
én is csak
fekszem
párosrím-
nőknek, és
este
gondolok
csak érde-
kesre.
Mihez ké-
ne azért
nyúlni,
hogy tudjak
úgy szíven
szúrni,
hogy a szív-
ből ne vér
folyjon,
inkább jó
szellemű
ózon?
iskola
a testem,
gépként
létezem,
hiányzik
térkép.
de nem baj,
együtt lé-
zengünk
társakkal,
és alszik
bennünk
egy állat,
medve, vagy
róka…
Ugorjon Végre Egy Tóba!
Fürödjön, Ébredjen Létre!
Ne Azt A Zárt Rendszert Nézze,
Amiben Lények Csak Állnak,
S Néha Durván Kiabálnak!
nyugodjon minden csak csendre…
állatom,
- róka, vagy
medve -
őrködjél
némán csak
bennem,
segítsél
tudattá
lennem.
Legyek bölcs
néma, s ha
kérdik,
csak akkor
mondjam azt
végig,
amit az
˝Emberek˝
tudnak,
csak egy pin-
cébe el-
dugnak;
hogy állat
nélkül az
leszünk,
amit úgy
szokottan
teszünk.
Kimondom,
akárki
duzzog:
Kocsmában,
Asztalon,
Cuccok.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-22 13:44:51 Utolsó módosítás ideje: 2011-04-22 13:44:51
|
|
|