Egy mázsa hó

                                   (hommázs)



Nem hiszek a ragacsos gravitációban,
sokkal inkább a lepkeszárnyú levitációban,
ahogy a markológép látványától
könnyedén magasba emelkednek a gödrök.
Minden betegség fondorlatos, főleg a hepatífusz,
a szájról szájra gerjedő kórkép elől mindjárt
ultra kelek, lám így veszi kezdetét egy
hosszú hétvége az én és az én között.

Nincs hóláncom, csekkfüzetem, fehérkenyérjegyem,
csak néhány vörösborjegyem maradt, amikor motorjára
fölvett egy easy writer, egy szelíd modorú blogger,  
és átröpített a hegyeken, gondoltam, ebből egy úti vers lesz,
ha elkészül, futárpostával elküldöm neki, aztán
a leállósávban egymástól elköszöntünk.

Micsoda ország: felhőket markolnak a gejzír karmai,
sziklák peremébe kapaszkodnak a sátrak, és lebilincselő, ahogy
a nemzeti parkőrök lesújtanak az ellenséges turistákra,
elkoboznak minden sárga pólót és a tavalyi naptárakat.
Ahol a kiskutyák kutyatejet isznak,
balkánvirágok nőnek a parkokban és az erkélyeken,
rám ütik Šalamun-pecsétjüket!

Szeretnék elvegyülni a koronázásról hazafelé
hömpölygő tömegben, kinevetni a papparazitákat, akik
elszántan loholnak egy trónörökös árnyéka után,
és nem félek attól, hogy valaki összetéveszt magammal,
és nekem szegezi: nem számítottunk rád,
szappanod elpárolgott, a törülköződet odaadtuk egy bányásznak,
aki egyenesen a vízesés alól érkezett, mert csak ott tudott
megszabadulni a testét borító szénportól.

Tudom, te vagy a világ
egyik legbefolyásosabb költője,
igazán megérdemelnél egykét hommázst, Tomaž!
Te tényleg óriás vagy, mint a gézhalom, amelyből kitekeredett az idő,
és feltámadt az alkonyatba induló végtelen nyáj kolompszava.












Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Élet és Irodalom, 2010. okt.
Feltöltés ideje: 2011-04-14 11:43:18
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-14 11:43:18