Armageddon előtt

Niburu!
Tömeged tudatomba feketedett,
s azóta érzelmi árapály sújt.
Energiapólusaim felcserélődtek,
nappal alszom, éjjel éledek,
vénám szünetjelekkel tarkítva lüktet.
Csakráim elgyengültek, tömődtek,
nem fogadják az Isteni áradást,
s időnként görcsbe ránt
egy megszorult látomás,
melyben kéjtől vonagló
múzsák fonódnak lényemre,
kik körmükkel hasítják
szívburkom miriádnyi szeletre.

Jövőképem holt-tengeri
tekercs titka.
Már nem kutatom
az értelmezhetetlent,
inkább felhintetem magamra
az utolsó kenetet, mielőtt testem
mikronnyi részekre szakad
s elnyel az időt lassító,
galaxist tömörítő anyag.


Budapest, 2011. március 28. 23 óra 15 perc.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-08 17:14:23
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-08 17:14:23