A vonat menni akar

                         Átruccan rajtam az idő,

                         s mint piszkált seb a varon,

                         vérzek, velem a vonaton

                         mindenkiből kinő



                         a bizakodás, mint a gyom.

                         Nem tudom, hová nézzek,

                         hol  van egy nyugodt fészek -,

                         ablakhoz szorítom homlokom.



                         Kinn csapkodnak fehér kövek,

                         zuhan a hó, ömlik, kavar,

                         de ellankad mihamar.



                         Most már nyugodni kellene.

                         Itt benn csöpög a zene –,

                         s a vonat menni akar.

                        





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-05 08:28:46
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-05 08:32:25