Az egyik feladat

Ez a feszültség idebent:

mi ez, nem tudom.

Július van, s egy levél lehullt,

minden kárba ment.



Szomorú vagyok. Ideges, fáradt,

vágyom valamire.

Haragudni kéne megátalkodottan,

de sajnos, nincs kire.



Jön az elmúlás, mint az ősz,

egyre gyorsabb szekeren,

néha már megcsap a szele:

incselkedik velem.



Dévajkodik a halál,

valahogy illetlen -,

ő maga

az élet egyik feladata.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-02 11:12:03
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-02 11:12:03