Léna
Prológus
Lénával már jó ideje szakítottam.
A jégvirág szirma volt közös kedvencünk.
Ami belül üres,
kívülről giccses.
Az éjjelilepke porladó szárnya volt
közös kedvencünk.
A nők sötétben szebbek.
A férfiak is.
Az éjjelilepke-nők
sötétben élnek.
Deus ex machina
Isten is kaparja a jégvirágot,
amikor unalmas hallgatni
az éjjelilepkét
a villany körül.
Ilyenkor ő
a giccsmentesítő.
Lénáról
Már nem beszél mindenki Lénáról,
már nem Léna az ógörög erdei nimfa.
Az éjjelilepke porladó szárnya,
A függöny libbenése is
erőteljesebb lesz,
mint bennem Léna.
Lénának
Az élet billiárd-asztal.
Össze-összekoccanó, színes golyókkal.
Ez vagyok én, az vagy te.
Egyikünk fekete.
Epilógus
Néha írtam neki szerelmes levelet.
Néha azt képzeltem, Isten nem
igazi virágszirmot kapar.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-01 16:55:32
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-01 19:02:02