(hirtelen)

csak állsz a ténnyel és nem tudod melyik
fiókba tedd. nem mintha eddig tudtál volna
a szekrény létezéséről. mondod magadnak:
hogyan került ide ez a szekrény?

állsz a szekrénnyel, a ténnyel. állsz ott
valami fehérre mázolt szobában. a szobákat
miért mindig fehérre festik? van most egy
kulcsod, amelyik mindegyik szobádat nyitja.

mondod magadnak: én most körülnézek. szobát
szobára nyitsz, kezedben a ténnyel. ez a kék
itt a csönd, ezt a másikat itt vörösre
festik majd a belőled eresztett vérrel.

ni, egy tiorba. fölveszed, s mész tovább
a tiorbával (na meg a ténnyel). szomorkás
dalaid mentén a tény mögötted kitölti a
teret fénnyel és halállal. tartod szorosan.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-01 10:55:52
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-01 10:55:52