Véletlen (?)

Senki nem mondta, hogy a szavak
szándékosan kerülnek oda, ahova.

Ez csak a bevezető, nem a lényeg,
egyfajta előszoba.

Ha felborítasz egy pohár vizet,
na akkor próbálj meg parancsolni!

Akkor és ott!

Szabd meg, merre, hova folyjon,
a konyha csempéjére vagy a nadrágodra.

A véletlenre sokszor mondják: Isten.

Mi van akkor tehát ha nem szándékosan
borítod fel azt az átkozott poharat?

Térdre kellene rogynod és keresztet
vetned mert akkor ez egy isteni jel?

Ami benne van, elkerülhetetlen, hogy
kiömlik, a te legnagyobb bosszúságodra.

Elkerülhetetlen. Akár a sorsod.
Viszont megválaszthatod, hogy pettyes

bögréből vagy egy fehér műanyag pohárból
kívánsz-e inni, megválaszthatod,

hogy ügyetlenségedből adódóan egy pettyes
bögre vagy egy műanyag pohár társaságában
kívánsz szentségelni majd elmondani egy

Miatyánkot.

Már ha egyáltalán hiszel abban, amiben hinned "kell".

Uram, kérlek nézd el nekem gyerekes felfogásom,
bocsásd meg nekem azt, hogy ha én véletlen

felborítok egy pohár (vagy bögre) valamit,
mindig azt hiszem, hogy te kívánsz üzenni

nekem azáltal, hogy a pohár (vagy bögre)
mélyébe bújsz majd megvárod, amíg véletlen

kiöntelek.

Így üzensz nekem, bár megfizeted az árát
mert vadul szidom a nevedet  de legalább
eszembe jutsz és törődök veled,

ugyanis ha ilyesmi történik, azonnal
rongyért nyúlok és nagy gonddal feltakarítalak.

Uram, bocsáss meg egy ellened vétkezőnek.

Csak szomjas voltam...

Ámen.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-21 04:16:31
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-21 06:01:48