Groteszk

Mit vigyorogsz koponya?- Röhögök, mert hogyne röhögnék,
voltam, míg éltem, a Hazám zabigyereke, költő;
félrepöccintettek törvényes mit-tudom-én-kik,
fitymálták soraim,- dehogy: elhallgattak egészen;
bezzeg számon tartották magukat; ők voltak az Írók,
hogyne, hisz ők írtak  Kritikát, Glosszát, Beleszólást,
és hozzászólást okos esszét, elvi Tanulmányt...
s főleg a folklór nagy lehetőségével, az élő-
szó buzogányával remekeltek, a nyelvvel, a Nyelvvel;
nyaltak emerre puhán, suhogósat ütöttek amarra,
nem tévesztve irányt öreg este sem; ennyi erényért
joggal járt ki nekik Hivatal, Pénz, Hódolat, és más
fityfene,- tán maguk is hitték már, hogy nem akárkik.
Rám? Haha, köptek rám: nem leltek a Szent Protokollban...
Verseimet csak-csak böngészi a nyájas Utókor...
Ámde ki csámcsog a sok jeles elme-izén?- Ne röhögjek?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.