Re:
Öt óra huszonhárom.
Váli most fölkel, ha eddig
nem tette volna. Ez az utolsó
perc, hogy napja ne dűljön össze.
A hajnal ott ring a hálón,
csupa elvétett ugrás
nyoma hullámzik vele, mint
karcsapásoktól az uszoda vize.
A smirglizett ablakon a fény
helyett csak derengés jön be,
hogy beoltsa önmagával a teret.
Őáltala és ővele.
Az ágy alá gurult radír
nem látható, de a képeken
mégis ott van, akár a szeretet.
És ha a barlang homálya
már nem lesz elég neki -
csukott szemmel fog festeni.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Forrás, 2003. okt.
Kötetben: A harmadik szem (Budapest, 2003)
Kiadó: Ráció Kiadó
