Bandukáló





Hazasétálok, te jársz fejemben.
Még látszik a ház, távolabb
kis erdő a borongós ég alatt,
fellegei már nem fenyegetnek újabb esővel,
de az úttesten még tocsog a víz.

Magasra tornyozott szekér tükröződik
nedves út fényében.
Egy hátulról is festőnek látszó úr, ráérősen lépked
az esőszagú faluvégen,
jobbjában összecsukott esernyővel.
Dúdol magában, életem, te vagy a tengerem.


                                                                M-nek





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-24 15:38:22
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-24 15:38:22