Hétköznap így
Most fogd meg kezem
mikor két emelés között remegve megpihen.
Simítsd végig ujjaid
a lilára duzzadt belső fáradtságon.
Töröld le a feszület
homlokomra csapódott szenteltvizét.
Ez is én vagyok.
Egyhangú, monoton szitkokkal dobálózom
mikor magam dobozolom egyre beljebb és beljebb.
Nézz rám.
A hétköznapok igába feszítenek.
Nézz meg jól.
Tudnom kell, hogy csak vasárnap szeretsz-e.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-02-22 14:25:01
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-22 14:25:01
