kivülről

kérdezték az ismerősök
mi leszek ha nagy leszek
feleletem az volt semmi
csak nézném a kék eget

belöktek az iskolába
kiöntöttem a tintát
sarokba is állítottak:
ki nem nyitottam a szám

betörtek mint igáslovat
vettek kabátméretet
zongorázni taníttattak
s lettem külön-németes

papírokkal igazolták
felnőtt vagyok és tanár
(rémisztő volt már a szó is)
s ott álltam a katedrán

ide-oda vitt az élet
minden csak történt velem
büszke is lehettem volna:
minden suo tempore*

volt valaki ki ezt élte
egy ismerős idegen -
én egy szőke kislányt látok
ki nézi a kék eget...

*a maga idejében





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-20 20:33:27
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-20 20:33:27