Aludni kéne


Aludni kéne végre már,
mielőtt egyszer megtalál
a kóbor lelkiismeret,
hogy gyötörjön egy keveset:
oly szakszerűen kézbe vesz,
megforgat, mielőtt megesz,
félelmeimen jót derül,
ágyam szélére települ,

mint egy beteglátogató,
pihegő, fáradt hintaló,
nem altat el, csak álmosít,
szememre fátylakat borít,
akár a bűn, ébren legyek,
mint visszatérő képzelet…
S míg hunyorog a lámpafény,
ha lekattintom, van remény.

Aludni kéne végre már,
lassan az idő is lejár,
jön a hajnal, a friss erő,
az árnyék újra nagyra nő,
a tegnapokkal kevesebb,
fogy az élet és egyre szebb,
tovább élni holnap fogok,
ha nem jönnek az angyalok






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-19 05:07:10
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-19 05:07:10