Omega és Alfa
A bíborló menny peremén, az émelygő zsaráton,
Ezüstös köd oson a múló határon,
Homályos fénye egy percre elvakít,
Mély, lomha csöndje ellök a világtól, elszakít.
Visszatérek oda, hol minden elkezdődött,
Az emberi ,,méltóság" érkezése előtt,
Hol egyszerre fogad majd, az igaz és a csalfa,
S minden szív őshonos Omega és Alfa.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-02-03 22:27:24
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-03 22:27:24