Ha csillag lehetnék

ha csillag lehetnék révedt álmaidban,

folytonosan zajonganék,

tülekednék sorokon át, tűnő lábaidnak

nyomára világítanék,

pásztáznám testedet, ha utolértelek,

remény-csóvámon visszanézz,

az öröknek adnám a képeket,

legyen bármily merész

a képzelet



ha csillag lehetnék fájó álmaidban,

hol társad helye hűlő hőkép csupán,

ernyedő fényem törne karjaidban,

időznék rajtad húnyó nap után,

reménytelen vágyod őt,

visszapörgetve múló boldogságot,

pillád alatt csillagfény-esőt

érzel, s ha szíved nyitott, látod

az egyik én



ha csillag lehetnék hegy-rét álmaidban,

bújnék szikla-bokrod mögé,

találnál, s kiáltanál – itt van!

váradba rejtenél, és  többé

nem adnál vissza univerzum-vágynak,

csupasz testeket vadóc réten

űznék borral teli kádnak,

pezsgőn-tisztán adnám fényem

neked








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-02 12:36:55
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-02 12:36:55